Pár napja kaptam egy megbízást, miszerint el kéne készítenem egy polgárőrség honlapját és belső admin felületét. Állítólag jövő héten megkapom a végső elképzelésüket és bele is kezdhetek a több ezer sor kódolásba :) Úgy döntöttem, hogy ez lesz az első projekt, amit teljesen objektum-orientált szemléletben írok meg. Ez egy újabb kihívás lesz számomra, mivel ilyen alkalmazással még sosem volt dolgom élesben, hona jól tudom az elméletét, és rendelkezek kevéske gyakorlattal ilyen téren. Lehet, itt már hasznát fogom venni, amit a suliban tanultam a folyamatábrákról..:D Jut eszembe: <OFF> Suliban épp most vesszük az adatbázis kezelést. Természetesen a jó öreg Access-t használjuk. Hát mit kell, mondjak a grafikus lekérdezés nekem újdonság, ugyanis SQL-be szoktam lekérni az adatokat. Szóval át kell szoknom. fúúúj</OFF> Szerencsére az előző projektemből (csepa.hu) sok megoldást fel tudok használni. A készítési folyamatokat folyamatosan nyomon követhetitek.

Kedves szánalommal teli, irigységtől sárguló, jellembajnokok! Ez most nektek szól. Most így az első mondatban leírtam, hogy mi is állhat a háttérben, amiért lenéztek minket. Leírok pár megszerzett „örömteli” élményt.

Reggel van. Álmosan betévedek a suli falai közé. A tanterem előtt pár osztálytársam dülleszti a fejét. A mellettünk lévő terem előtt szintén pár kölök van, akik a már így reggel sem tudják elnyomni azt a húde csodálatos jellemüket. Táskámból előkerül egy majdnem üres shaker, benne a szokásos fehérjeadagom. Kivételesen most nem egy műanyag palackban hoztam, gondolom ez ütött szemet a jellembajnokoknak. Épp, hogy elfogyasztottam a fehérjémet mire megszólal egy hang a szomszéd terem elől: „Nézd már a tápos csirkét!” Gondoltam magamban nagy az isten állatkertje… Hát igen az értelem csak eddig jut el bizonyos személyeknél.

Következő esetem szintén a suliban történt, de nem egy unalmas reggel, hanem egy zajos szünetben. Az egyik „kedves” ismerősöm, akit itt egyszerűen Mr.Fasznak fogok hívni e nemes tettre bocsátkozott. Még az elején megemlítem, hogy Mr.Fasz igen komoly kondis múlttal rendelkezik. Ő már végigjárta bizony a kokszok világát is, a 4 hónap kondizás alatt. Tehát ország-világ előtt kijelentem, hogy ő az én kis példaképem! Szóval folyosón épp a tanári felé közeledek, mikor Mr.Fasz elkiáltja magát: „Feszítővas!” Na mondom ezt bagoly mondja verébnek. A szerény 60 kilójával esküszöm, úgy közlekedik, mint egy jól megpakolt kamion. Innen képzelhetitek…

Nem tudok mit kezdeni az ilyen emberekkel, de egy biztos anyázni, megverni nem éri meg őket. Az irigységet és a szánalmat nem lehet úgyse kiverni belőlük! Egyébként fogok még mesélni Mr.Faszról mert ő az egyik legjobb motivációs eszközöm. Minél több negatív visszajelzést kapok, annál jobban kell küzdenem és megmutatnom, hogy még mindig én vagyok a jobb, a féreg címet meg meghagyni nekik.

Szerencsére van pár ember, akik nem lenézik, hanem becsülik, tisztelik a sok-sok kitartást, amivel nap, mint nap meg kell küzdenünk, de erről nem itt írok mivel ez a bejegyzés nem nekik szól.

Igen! Még mindig a testépítés az a sport ahol a legtöbb negatívumot kapod!